Vivicittá 2006: 46:22. Apró szépséghiba, hogy rövidített volt a táv, csak 10,5km, pedig 12km-en nagyon jó idő lett volna. :) Egyébként a felkészülésem alapján ezzel is nagyon elégedett lehetek, mert nem nagyon volt időm és lehetőségem sajnos előkészülni, nem vagyok valami edzett állapotban. Mégegy dolog. Néninek nagyon sok szeretettel gratulálok, mert egyben képes volt teljesíteni a távot, megállás nélkül. Nekem ez az első Vivicittám alkalmával nem sikerült 1990-ben. Remélem, hogy sok versenyen indulunk még együtt Nénike. :)

Na, a következő téma pedig az, hogy sajnos úgy érzem, hogy a blogom nem tudja betölteni azt a funkciót, amiért létrehoztam. Egyrészt, elment mellette az idő. Nincsenek podcast-ok, nincsenek video tartalmak, amelyek manapság a blogokat érdekessé teszik. Másrészt, mivel túlságosan sokan tudnak róla az ismerőseim közül, a klasszikus napló funkciót sem tudja betölteni, hiszen nem írhatok le ide mindent, amit szeretnék. Ezért aztán kénytelen vagyok beszüntetni - legalábbis addig, amíg meg nem változtatom a véleményemet...

Azt hiszem nem állunk rosszul az esküvői szervezéssel. Hétvégén sikerült a tanút is felkérnem. Nagyon örült, és nem is számított rá a Kisbarátom. Mindenkinek mondogatta, hogy esküvői tanú lesz. Odáig merészkedett, hogy nem is a fiatal párról fog szólni az esküvő, hanem magáról a TANÚról. :))) Na, köszi Gáborkám!

Ó ja igen, a pillanatot meg kell örökíteni, ha másnak nem is, magamnak legalább. Ma voltam először kint futni idén a szigeten. Nehezemre esett a két kör. Összeráztam a gyomrom. Viszont kicsit nyugodtabban várom a Vivicittát. :)

Tél tábornok bekeményít, gáz nincs. Ma vettem egy extra tavaszi kabit, ami egyébként nagykabát alá is vehető, ha Tél tábornok földhöz csapja Tavasz tündért, aki napokig nem térne magához. Viszont legalább január 22-e van, több mint egy hónapja folyamatosan egyre hosszabbak a nappalok. Egy éve ilyenkor azt gondoltam, egy hónapot fél lábon is kibírok a télből, aztán olyan hideg volt februárban, hogy el akartam költözni az országból.

Jöttek Oroszországból normál esetben ott telelő madárkák. Menekülnek a hideg elől. Néha úgy érzem, repülnék velük délebbre. Pár napja néztem meg újdonsült házimozinkon a Vándormadarak c. Jacques Perrin filmet. Fantasztikus. Már régóta tartogattam egy nyugodt pillanatra.

Átázott a cipőm, lefagyott a lábam, egész nap fáztam, fáj a hátam a hó lapátolástól, nem jöttek a tömegközlekedési eszközök.

Hát ezért utálom a telet.

Tegnap este láttuk a Csak szex és más semmi-t. Annyira nem volt kedvem megnézni, de szerettünk volna moziba menni, és mivel más film nem nagyon volt, erre ültünk be. Nagyon jó volt látni, hogy a vetítés előtti beharangozók 80%-a magyar film volt. Igaziból a Csányi miatt választottam ezt a filmet, mert szerintem ő a legjobb magyar férfiszínész mostanában.

Mindenesetre nagyon pozitív csalódás volt. A másfél óra alatt egyetlen percig sem unatkoztam, annak ellenére, hogy klisékre épül, annyira gazdagok a jelenetek, hogy rendkívül szórakoztató az egész film. A férfi színészek mind hibátlanok, és a Schell Judit is nagyon jó. Mindenképpen ajánlom!

Rég írtam már fociról. Ja, nem nagyon jutok Bajnokok Ligájához sajna, csak ritkán. Ma szerencsém volt megnézni a Milan-Schalke meccs második félidejét. Időtlen idők óta rajongok a Milánért, de egy ideje elfordultam az olasz focitól, meg amúgy az olaszoktól is általában. Talán római tartózkodásunk óta. Spanyolokat sokkal jobban szeretem. A német focit viszont sosem szerettem.

Ezért én lepődtem meg a legjobban, hogy a második félidő közepétől elkezdtem a Schalkénak szurkolni. Annyira akarták, annyira nyomták a legjobb (na jó, talán a Barcelona a legjobb idén) csapat ellen, egy másodpercig sem fordult meg a fejükben, hogy feladják. Mindig mondják, hogy a német csapatok a küzdeni tudásukról nevezetesek, de ma ezt tényleg fantasztikus volt látni. Kár, hogy kiestek. Múltkor a csótányos eset alkalmával gondoltam meghirdetem a csótányos éttermek fórumát, de nem tettem meg, most az jutott eszembe, meghirdetem a legantipatikusabb focisták fórumát, de nem akarok negatívumokat kiemelni. Mindenesetre évek óta Gattuso a legutálatosabb focista, akit látok játszani. Utálatosabb még a magyar focistáknál is.

A héten koncentrációs problémáim voltak, remélem elmúlik jövő hétre. Sok volt a stressz, meg talán picit be is fordultam. Képtelen voltam arra koncentrálni, amit csináltam, így tanulni sem tudtam a hétvégi kereskedelmi és cégjog vizsgára. Pécs azért megint egy jó élmény volt. Most végre úgy aludtam lent, hogy két teljes napot töltöttem ott. Vizsgák megkezdődtek, de hiába járunk azért levelezőre, mert dolgozunk hétközben, a nyomik a távollétemben csak péntekekre rakatták a vizsgákat. Naplopók...

Egyre több helyen látok fehér pukkanós bogyókat teremni. Kicsi korunkban, mikor nem akartunk hazamenni a Ligetből, anyu és apu szedtek egy maréknyival belőle, és mindig el el gurítottak egyet-egyet előre, mi meg persze utána, hogy rálépjünk, és pukkanjon. Így szépen cirkusz nélkül telt el a hazaút, úgy, hogy észre sem vettük. Fura, hogy nem vettem észre ezeket a bogyókat az elmúlt években..., mindegy, pénteken szedtem egyet kettőt, és gurítottam magamnak munkába menet. 

A MOM Parkban ha kajálunk mindig a Pizza Házban eszek. Szokott lenni tonhalas pizza olivával, normális a tésztája a pizzának... szóval jó. Pénteken viszont a pizzámon meglepetés adaléknak egy kisebb csótányt is mellékeltek. Fura, mert egy pizzaszelet a szemem láttára három emberen ment keresztül, és egyikük sem vette észre, miközben én első látásra kiszúrtam, de gondoltam, biztos nem lehet bogár, ha ennyi ember ilyen természetességgel továbbítja.

Miután leültem a csótányosnak látszó pizzámat elfogyasztani, gondoltam, azért megnézem mit eszek meg, és közelről is meggyőződtem a csótány valódiságáról. Visszavittem, és kaptam helyette egy másik pizzát, de valahogy azt már nem volt kedvem megenni, nem is beszélve annak fura mellékízéről...

A lényeg csak annyi, hogy most írásban adom: A Pizza Házban többet nem eszem!

Hékás Mindenki!!!

Új Barátunk - aki nem is annyira új már - is kedvet kapott a blogíráshoz, én meg rábukkantam. Ha lenne kommentelős cucca, arra kérnék mindenkit, hogy bátorítsa, nehogy elmaradjon az írással... már a legelején. Tök ügyi, hogy linkel, meg ari, hogy megdicsért. Hajrá Szőkike!